|
A sors gyermeke: Nagy Marcell
Letti 2005.11.02. 16:15
A film elején gyerek még, de a végefőcímig kész felnőtté válik. Ő Nagy Marcell, a Sorstalanság Köves Gyurija, civilben egy fővárosi gimnázium nyolcadik osztályos tanulója. Mire leülök vele beszélgetni, már vagy 10 riporter faggatta ki előttem.
M+: Unod már?
Marci: Igen...
A riporter megnyugszik: bármennyire is felnő Köves Gyuri a film végére, Nagy Marci megmaradt józan gyereknek.
Mikor olvastad el a könyvet?
Miután Nobel-díjat kapott, anyukám megvette, de mondta, hogy nekem ez még nem való. Aztán elkezdtem járni a válogatásra 2002. novemberében, és a 2. kör után már nekiültem elolvasni, de elég nehéz olvasmány volt. Az internetről letöltöttem a forgatókönyv egyik korai változatát is, majd a forgatás előtt két héttel kaptam meg a végleges verziót.
Mikor megkaptad a szerepet, tudtad, hogy mikkel jár majd mindez?
Mikor elmondták, hogy megkaptam a szerepet, először el se hittem, majd nagyon megörültem. Aztán kezdtem el csak azon gondolkozni, hogy milyen nehéz lesz majd, és hogy meg tudom-e csinálni... Abban a két hétben nagyon sokat találkoztam Sutyi bácsival (Koltai Lajos - a szerk.), és ő minden kétségemet elolaszlatta.
Melyik jelenet a kedvenced?
A legemlékezetesebb jelenet a Citrom Bandival a vita a fürdésről és a tetvességről, valamint az, amikor a Bandi és a Nagy Kollmann visznek a kórház sátor előtt.
Ha jól tudom, te már láttad a filmet. Milyen érzés volt nézni?
Igen, láttam, de csak egy kezdetleges, utómunkák nélküli verziót. Nagyon furcsa érzés volt. Még nem tudom kívülállóként nézni, de szerintem nagyon jól sikerült.
 A forgatás ideje alatt mi volt a sulival? Az osztálytársak hogy fogadták a szereplésedet?
A 2. félévben magántanuló voltam, viszont szerencsém volt, mert a leállás alatt be tudtam járni az órákra. Így a 13-14 tantárgy helyett csak négyből kellett vizsgáznom. Az osztálytársaim szerencsére ugyanúgy kezelnek mint régen. Most nyolcadikos vagyok.
Földessy Margit Színitanodájába jársz immáron negyedik éve - szerepelsz már előadásokban?
Nem, még nem. Viszont úgy néz ki, hogy az egyik készülő előadásnak fotósa leszek.
Apropó, fényképezés. Ha a hírek nem csalnak, operatőr szeretnél lenni. Mondj néhány filmet, aminek szívesen lettél volna te az operatőre!
Huh.. Hát például az Egy csodálatos elme ilyen, és stílusában hasonló a Császárok klubja. Vagy akár ennek a filmnek a folytatásnak is szívesen lennék az operatőre.
Sorstalanság 2.?!
Nem, hanem Kertész Imrének a Kudarc c. regénye, ami szintén önéletrajzi ihletésű. Ezt még nem fejeztem be, de nagyon érdekes könyv.
Újabb filmszerepet vállalnál? Akkor is, ha az is ennyi időt elvenne az életedből, és hasonlóan nehéz feladat lenne?
Igen, nagyon szívesen forgatnék még, de alaposan átgondolnám, hogy mit. De előbb színházban is szeretném kipróbálni magam.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
