Az első forgatási nap: Wesselényi utca, tavaly december. Marcellt a stáb rejtegette a sajtó elől, hiszen mindenki rá volt kíváncsi. Egy pincében forgatták azt a jelenetet, amikor az apa elbúcsúzik a munkatábor előtt. Egy fotósnak sikerül egy fényképet készítenie, de csak Marcell dublőrét tudta lencsevégre kapni. A fiút a sminkes buszban őrizgetik Fazekas Eszterrel, aki a szereplőket egyeztette és Marcell édesanyjával, ő csak akkor jöhet ki, ha tiszta a levegő, és a sajtó emberei nem voltak a környéken.

A második műtermi napon ellátogatott a forgatásra Kertész Imre. Felesége, Magda is vele volt. Az író meghatottan sétált a bútorozott díszletben és dicsérte Koltai Lajost, hogy milyen fantasztikus tárgyakat talált. A szoba teljesen korhűre sikeredett. Kertész először a monitoron nézte a felvételt a rendező székében, majd egy „képen kívüli” fotelban figyelt. Haza sem akart menni. Amikor Magda jelezte, hogy indulniuk kéne, azt mondta, csak menjen, bizonyára fáradt, ő viszont még marad. A szünetben Marcell, édesapjával a háttérben és Sutyi segítségével, elfogódottan ugyan, de oda mert menni a Nobel-díjas íróhoz a Sorstalanság egy példányával. Személyre szóló dedikációt kapott.

Amikor a rákosrendezői pályaudvaron forgott a film, a sok náci egyenruhás statiszta a jelenlévők többségére dermesztően hatott. A ruhákat Szakács Györgyi jelmeztervező vezetésével szerezték be – német raktárakból…

A többi gyerekszereplővel Marcell hamar barátságot kötött, némelyikkel ma is tartja a kapcsolatot. A srácokat a szülők mindig elkísérték a forgatásra, és erősen aggódtak, nehogy megfázzanak. Az a busz, amelyről Marcellt a filmben leszállítják, a valóságban már nem létezik. Erre az alkalomra, különböző darabokból építették meg, és még működött is. Belülre korabeli kis plakátokat is tettek.

Újpesten az óvárosi részen volt a forgatás, a kerület ingyen biztosította a helyet. A környéken megállt a forgalom, az emberek – mai ruhákban – odasereglettek. Rendőri kordonnal lehetett a kíváncsi, de nem tolakodó leselkedőket távol tartani.

Morricone azonnal igent mondott a felkérésre. Olvasta a regényt, Koltai Lajossal pedig már dolgozott együtt Tornatore filmjeiben, a Malenában és Az óceánjáró zongorista legendájában. Amikor az első részletet megmutatták neki Rómában, rögvest zongorához ült és dallamokat próbálgatott. Azonnal felfedezték, hogy olyan egyszerű és megkapó, mint egy népdal. Amikor pedig a kész filmet látta, elsírta magát és félrevonult a szobájába. Majd közölte, ír egy dalt is – A magány himnuszát (ezt énekli Lisa Gerrard).
Morricone mindig elsőként érkezett a stúdióba, rakosgatta a kottákat, készült. Mint mondta, az ő zenéjéről van szó, meg kell tisztelnie a kollégákat. Az ötnapos budapesti felvétel során az utolsó két nap a keverésé volt. Csukott szemmel ült a keverőpultnál, és időnként csak annyit mondott, emeljük ki azt a kitartott ciszt. Közben a felesége és a menedzsere a sarokban egy budapesti útikönyvet nézegetett.