A SORSTALANSÁG a magyar filmtörténet legnagyobb szabású vállalkozása. A legek filmje: magyar filmben soha korábban nem volt ennyi – mintegy százötven – beszélő szereplő, soha korábban nem építettek ekkora díszletet.

Előkészítés: 2002–2003.

Forgatás: 2003. december 15–21., 2004. január 19. – február 8. és május 10. – június 27.

Utómunka: 2004. július 1. – 2005. január.

A film három ország, Magyarország, Németország, Nagy-Britannia koprodukciójában készült.

A forgatás hossza: 11 forgatási hét, 59 forgatási nap.

Főbb helyszínek: két hét Fóton, két hét Piliscsabán, egy hét Németországban, Erfurtban, egy hét Dunaújvárosban, hat nap a MAFILM műtermében, három nap Lóréven, két nap a paksi téglagyárban. Emellett további fontosabb helyszínek: Szabadbattyán, Mosonyi utca, Budapesti utcák, Andrássy út, Börgönd, Lőrincz pap tér.

Szereplők: 145 színész (a legtöbb színész egy napon a Rákosrendezőn forgatott szelektálás-jelenetben szerepelt: 35 fő), hozzávetőleg 10.000 statiszta, a legtöbb statiszta egy nap 500 fő volt (Rákosrendezőn).

Stáb: átlagban 100 fő stábtag (a végefőcímen kb. 500 fő szereplő és munkatárs szerepel).

Felhasznált anyagok: hozzávetőleg 70.000 méter exponált nyersanyag (35 mm-es Kodak tip: 250 D és 500 T); a hangfelvételhez 203 tekercs Nagra szalagra volt szükség.

Forgatókönyv: 119 oldal, amit 146 képben, 653 beállításban és 2501 csapóval vettek fel (napi átlag 2 kép és 11 beállítás).
 
Rudi Zoltán, az MTV elnöke mondja:

Szeretném, ha a Magyar Televízió ismét markánsan jelen lenne a hazai film- és tévéjáték-gyártásban. A közszolgálati televíziónak, mint a magyar médiapiac legnagyobb tartalomszolgáltatójának ez szinte az elsődleges feladata.
A markáns jelenlét számomra egyszerre jelenti a kreatív közreműködést, a támogatást, az archívumhasználatot, és a nemzetközi koprodukciókban való részvételt. Szintén fontosnak tartom, hogy az MTV ügyeket támogasson, ügyeket tudjon nemzeti szintre emelni.  A Holocaust tragédiájának magyar játékfilmes feldolgozása olyan ügy, amelyhez a magyar társadalom minden rétegének van köze. Az irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett regényt követő közbeszéd ugyanis ismét felhívta mindannyiunk figyelmét arra, hogy Magyarország még nem zárta le teljesen történelmének ezt a fejezetét. Kertész Imre elbeszélésében azonban ez a nemzeti komplexus talán könnyebben feloldható és megérthető mindannyiunk számára. 
A Shoát sokszor megpróbálta feldolgozni a világirodalom, a képzőművészet, a zene, a filmművészet és a különböző emlékművek. A Sorstalanság azonban Köves Gyuri története, amely egyszerre univerzális és sajátosan magyar.  Köves Gyuri történetét filmvászonra vinni esély arra, hogy közelebb kerüljünk saját történelmünkhöz és feldolgozzuk azt, csak egy másfajta megközelítésben. A film új szempontokkal gazdagíthatja történetet, a történelmi emlékezést és tudatot pedig más megvilágításba tudja helyezni.