1933. január 30.: Adolf Hitlert, az NSDAP (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt [Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei]) vezetőjét kancellárrá nevezi ki Hindenburg köztársasági elnök. Megalakul az első kormány Európában, amelyben a nácik miniszteri pozíciókat szereznek.

1936. szeptember 15.: Németországban kiadják az ún. nürnbergi törvényket, amelyek meghatározzák, hogy a náci államban kik tekintendőek zsidóknak, és megvonják e személyek állampolgári jogait.

1939. január 30.: Hitler a harmincas években a zsidókat a nyugattal szembeni alkufolyamatban ütőkártyaként kezeli, és tartózkodik fizikai bántalmazásuktól. Január 30. rádióbeszédében azonban először fenyegeti meg nyilvánosan őket, és ettől kezdve fenyegetéseit rendszeresen megismétli. Az európai zsidóság Madagaszkár szigetére történő kitelepítésének programját – amely ez idáig még reális alternatívának tetszett – a teljes kiirtásukat célzó tervek váltják fel.

1939. szeptember 1.: A náci Németország megtámadja Lengyelországot, kitör a II. világháború. A háború kezdetekor 8, a végén 22 koncentrációs tábor működik Európában. A németországiak mellett (Dachau, Buchenwald, Ravensbrück) valamennyi megszállt országban állítanak fel táborokat, a legtöbbet Ausztriában és Lengyelországban. Ezek közül Auschwitz a legnagyobb, melynek felállítását 1940 áprilisában rendelik el. A táborban annak a Vörös Hadsereg által 1945. január 27-én történő felszabadításáig mintegy négymillió ember hal meg. Az áldozatok java része zsidó.

1939. november 8–9.: A Kristályéjszaka (Kristallwoche). Az egész országra kiterjedő pogrom Németországban a zsidók ellen. A 14-éig tartó pogrom során több mint száz zsinagógát gyújtanak fel, hétezerötszáz üzletet rombolnak le.

1941. január 30.: Hitler a zsidók kiirtásáról beszél a rádióban. Az év során az Endlösung (Végső megoldás) kifejezés mind gyakrabban szerepel a hivatalos, szigorúan titkos német iratokban. Legkésőbb 1941 derekára körvonalazódik a „zsidókérdés” megoldásának terve. A nácik célja Európa teljes zsidó lakosságának kiirtása, a fajelméletük szerint hozzájuk hasonlóan „értéktelen” elemekkel (romákkal, homoszexuálisokkal, elmebetegekkel) egyetemben.

1942. január 20.: Hitler előzetes jóváhagyásával Reinhardt Heydrich birodalmi protektor konferenciát hív össze a berlini Wannsee tó mellé a Végső megoldás megvitatására. „Az európai zsidókérdés végső megoldása során kereken tizenegy millió zsidó jön számításba… Az Endlösung során a zsidókat megfelelő vezetés alatt keleten kell alkalmas módon munkára fogni. Nagy munkacsoportokban, a nemeket szétválasztva vezetjük el a munkaképes zsidókat útépítés közben e területre, ami által nagy részük természetes módon kihull majd. A végül visszamaradó állományt, mivel az kétségkívül a legellenállóbb rész, megfelelő kezelésbe kell venni, mivel ez, kiállva a természetes kiválasztódást, szabadon engedése esetén egy új zsidó felépülés csírájaként jönne számításba. Lásd a történelem tapasztalatait.” (Heydrich szavai a konferencia jegyzőkönyve szerint)

1942. január vége: Hitler nevezetes kijelentése: „A háború eredménye a zsidók megsemmisítése lesz.” Hitler, amennyire egyértelműen fogalmaz az akció meghirdetésekor, annyira igyekszik a legszigorúbb titoktartás mellett gondoskodni a tulajdonképpeni végrehajtásról. Részben ezért is, a világháború idején a koncentrációs táborokban elhunyt zsidó származású emberek létszámát illetően csak becslések állnak rendelkezésre. A történészek négy–nyolcmilliónyi áldozatról beszélnek.

(Ormos Mária: Hitler című könyve alapján [Budapest, Polgár kiadó, 1997])