Koltai Lajos szerdán több mint nyolc órán keresztül nyilatkozott az elektronikus sajtó képviselőinek, és Magyarországon már eladták a százezredik jegyet is a filmre. - Megállapodtunk a film németországi forgalmazójával is, várhatóan május elején fogják a nagyközönségnek bemutatni a Sorstalanságot - mondta lapunknak Hámori András, a film producere. A német sajtóban megjelent, többnyire kritikus hangú cikkekkel kapcsolatban kifejtette: olvasott pozitív és negatív véleményt is. A berlini BZ bulvárlap valamelyik berlini Medvére is esélyesnek véli, és a komoly nemzetközi szakmai fórumnak tekintett Variety és a Screen International is egyértelműen dicséri a filmet. A Variety amerikai szakírója elsősorban amiatt méltatja a filmet, mert egészen más szemszögből közelíti meg a holokausztot, mint a Schindler listája vagy A zongorista. Nem akarja sokkolni a nézőket brutális képekkel, ehelyett inkább rövid snittekkel kelt feszültséget. Egyes jelenetek akár líraiak is lehetnének, ha nem emberi szenvedések állnának a háttérben. A Variety dicséri az egyre szürkülő színekkel operáló operatőri munkát, a díszleteket és a rendezést is, illetve kiemeli a főszereplő Nagy Marcell alakítását. A Screen International ennél valamivel óvatosabb, bár nem zárja ki, hogy a Sorstalanság Berlinben akár díjat is kaphat. A kritikus ugyanakkor megjegyzi, hogy a film első félórája kissé banális, és a történet igazából csak akkor kezdődik, amikor Gyurit a túlbuzgó rendőr leszedi a buszról. A film hatásosságát még az érzelmeskedő zene sem tudja elrontani. Erőteljesnek és hatásosnak tartja a Sorstalanságot a brit Guardian is. Hámori mindennek hatására úgy látja: ezt a történetet újra és újra el kell mesélni, még akkor is, ha indulatokat és vitákat vált ki. "Kertész Imre könyvét közel harminc évig övezte elutasítás Magyarországon. Megvárjuk, míg ezt a filmet is megtanulják értékelni az emberek." A Sorstalanság a francia sajtót is erősen foglalkoztatja. Az egyik vezető napilap, a Libération háromoldalas összeállításában interjút készített Kertész Imrével, ennek elején röviden ismerteti Kertész életét, irodalmi munkásságát, megemlékezve az író 2002-es Nobel-díjáról. Az interjú mellett egy háromhasábos ismertetés is olvasható a filmről, amelynek a szerzője Florence La Bruyere, a lap egyik vezető munkatársa. Az interjúban Kertész elmondja, hogy nem a holokausztot akarták megfilmesíteni, hanem egy fiatalember útját akarták megmutatni, aki megjárta a koncentrációs tábort. A kérdésre, hogy várakozásainak megfelel-e a film, Kertész azt válaszolja, hogy Koltainak sikerült olyan filmet készítenie, amely egyszerre láttatja a tábor borzalmait és a természet szépségét, és képes olykor a regényben meglevő iróniát is átadni. Az író elmondja azt is, elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy ilyen "analitikus és távolságtartó nyelven" megírt regény megfilmesíthető, ezért először hallani sem akart az egészről. A magyarországi fogadtatással kapcsolatban az író arról beszél, hogy a holokauszt tényei és adatai még mindig nem ismertek elég széles körben. Az interjú mellett közölt kritika a film értékelésekor kiemelten foglalkozik a rendező és az operatőr színvilágával. Az írás nagyra értékeli a rendezői leleményt, hogy ezt a nehezen megfilmesíthető témát sikerült a fekete-fehér, a sötét, barnás tónusokkal, illetve a hangsúlyozottan erős színekkel mintegy megfesteni, a történések hangulatát érzékeltetni. A Libération mellett a konzervatívnak számító Le Figaro is sokra értékeli Koltai alkotását. Az itt megjelent írás a berlini filmfesztivál "sokkhatású filmjének" nevezi a Sorstalanságot, hosszan értékelve a Köves Gyurit alakító Nagy Marcell "felkavaró" hatását, akinek, mint a lap írja, "belső ereje" a film egyik komoly erényévé válik.