Minden év január 27-én emlékezünk a Holocaust áldozataira.

A zsidók szisztematikus gyilkolása 1941 végén a chelmói megsemmisítő táborban kezdődött, majd következett Treblinka, Sobibor és Belzec. A kezdetben munkatáborként is működő auschwitzi (Oswiecim) és majdaneki tábort a tömeges megsemmisítés céljára alakították ki: az auschwitzi törzstáborban és a hozzá tartozó, 1942-ben kiépült Birkenauban, valamint Majdanekben építették fel az első gázkamrákat. A zárt kamrába beengedett Cyklon B gázzal végrehajtott népirtás első áldozatai 1942 márciusában szovjet hadifoglyok voltak. 1942 januárjában a német vezetés megfogalmazta a 11 milliós európai zsidóság megsemmisítésének szándékát, – ezzel kezdetét vette az "Endlösung", a végső megoldás a zsidó nép kiirtására. 1942 júniusában kezdték építeni a négy krematóriumot és 1943. márciusában helyezték üzembe őket. Az üzemelés csúcsán a krematóriumok napi kapacitása elérhette a 8000 főt is.

A holokauszt áldozatainak számáról szóló adatok becslések, különböző források más-más adatokat tettek közzé aszerint, hogy mikor és hol kutattak. Az auschwitzi német adminisztráció fennmaradt iratai és más, újabb kutatások szerint az auschwitzi táborkomplexumba hurcoltak - nem a megöltek - száma összesen: 1 041 000 volt, közülük Lengyelországból 300 000, Görögországból 55 000, Németországból 69 000, Hollandiából 60 000, Franciaországból 69 000, Szlovákiából 27 000, Belgiumból 25 000, Magyarországról 436 000 embert deportáltak. 1942, a tömeges népirtás programszerű megkezdése után Auschwitz az európai zsidóság megsemmisítésének központjává vált. Az ekkortól érkező tömegek már nem kaptak számot sem, 70-75 százalékukra az azonnali halál várt. Ez az oka annak, hogy az adatok becsültek és eltérőek. Az auschwitzi múzeum 1,1 millióra teszi az Auschwitzba irányított európai zsidók számát, de akár 1,5 millióan is lehettek. Többségük elpusztult. Négy év alatt napi átlagban 3500-4000 deportáltat gyilkoltak meg. Az emberek tervszerű megsemmisítése csak 1944 késő őszén ért véget.